Streaming szolgáltatók: a zeneipar láthatatlan irányítói
Megvan az az érzés, amikor év végén kijön a várva várt Spotify Wrapped és miközben nézed, azt érzed, hogy jobban ismer téged, mint a legjobb barátaid, vagy a pszichológusod? A magyarázat szerencsére nem a rossz baráti választásokban keresendő: zenei ízlésünket a streaming szolgáltatók láthatatlan kezei, az algoritmusok és a kurátorok, minden használatkor befolyásolják és irányítják.
A klasszikus kiadó uralta környezetben a zenei streaming szolgáltatók eljövetelében az emberek a demokratizálódás reményét látták. A digitalizációnak köszönhetően jelentősen csökkentek a termékek termelési és terjesztési költségei, szemben az előző kulturális piaccal. Mivel a digitális világban végtelen mennyiségű termék fér el, a hallgatók érdeklődése pedig nem szűkül le kizárólag a slágerdalokra, a platformok megteremthették volna azt a tudatos zenehallgatót, aki meg tudja találni saját ízlését. Ennek hatása egy olyan demokratizált piac lett volna, ahol nincsen többé szükség a kiadókra, ahhoz, hogy valaki közönséget szerezhessen magának.
A zenerengeteg viszont szabályozásra szorult, így elöntöttek minket a kurátorok által létrehozott és a személyre szabott algoritmikus listák. Ezzel például a Spotify nem csak egy platform, hanem egy tartalomgyártó szerepet is felvesz: az iparági elemzések szerint a saját kurátori listái dominálják a platformot, miközben a független lemezkiadók és művészek nehezen jutnak el a közönséghez. A Spotify által létrehozott listák például a Today’s Top Hits vagy New Music Friday Magyarország közvetlenül befolyásolják az egyes előadók hallgatottságát. A Spotify keresője az előadó oldala helyett, a streaming szolgáltató által létrehozott lejátszási listákhoz vezet, ezekre a listákra pedig a nagy kiadók nagyobb befolyással hatnak. Az ilyen listák a népszerű előadókat részesítik előnyben, így tovább növelik a mainstream és a kevésbé hallgatott, független zenészek közötti különbséget, ezzel felhasználók ízlését is beszűkítve.
Ahhoz, hogy a művészek és a kiadók sikeresek maradhassanak, folyamatosan alkalmazkodniuk kell a platform feltételeihez. A streamingek által uralt iparban olyan új készségekre kell szert tenni, mint a terjesztési, promóciós és marketingfeladatok. Az utóbbi években megjelentek az olyan szavak, mint a Spotify-core, vagy a streambait, amik olyan zenékre utalnak, amelyek hangzásvilágában a Spotify-ra optimalizáltak, valamint olyan zenehallgatási alkalmakra, amikre a felhasználók gyakran kerestek zenét a platformon. Nem könnyíti meg a kisebb előadók megtalálását és a feléjük történő elköteleződést az a folyamat sem, amely szerint a műfajok és albumok helyett inkább egy adott hangulathoz kapcsolt listákat keresünk. Így a zenészeken egyre nagyobb a nyomás, hogy úgynevezett „Spotify dalokat” alkossanak, amik vagy kifejezetten egy, a platformon gyakran keresett hangulathoz készültek, vagy rövidebb, figyelemmegkapóbb hangeffektekkel teletűzdeltek. A nyomást erősíti még, hogy a streaming környezet elvárja a folyamatos termelést és az aktív online jelenlétet is, más különben a zenészek kevésbé lesznek észrevehetőek.
Ha nem szeretnénk beleesni a platformok csapdáiba és részesei lenni a kényszeres sláger gyártásnak, akkor fontos, hogy tudatosan és az időnket rászánva keresgéljünk előadók után. Kövessük a hazai feltörekvő tehetséggondozókat, mint a Palánta Program, vagy a Kikeltető, és tájékozódjunk a szaksajtóból. Ha pedig már amúgy is szeretjük az underground előadókat, menjünk el minél több koncertre! Bár a nemzetközi trendnek megfelelően a digitális megjelenésekből származó jogdíjbevétel hazánkban is növekszik, a Spotify és hasonló online streaming felületek utáni jövedelem később indult be, magától pedig egyelőre nem hoz az előadóknak tisztességes sikert és megélhetést.
