Egyre lejjebb - itt a Quimby dobosának legújabb albuma

A Nemzet Metronómja, ifj. Gerdesits Ferenc dobos, azaz Faszi anyazenekarának a Quimby tekinthető, ám emellett folyamatosan önálló zenei úton is tapos: saját zenekara, az idén huszonhat (!) éves Marlboro Man, mely észtveszejtő koncertjeiről közismert, bár élőben jelenleg keveset látható, a háttérben meglehetősen aktív. 2012-ben jelentkezett utoljára lemezzel Kakasütés címmel, ami – Faszit ismerve, nem meglepő – progresszív pszichedelikus folk-rock kalandozás, odapörkölő népi szövegekkel, citerával, mandolával és mandolinnal, nemrég készített egy külföldön is igen jó visszhangot kapott prog-rock albumot SmokeFish néven, mely tökéletesen szembemegy minden mostani trendekkel. Most pedig mindenki örömére itt a legújabb Marlboro Man-lemez, az Egyre lejjebb.

– Úgy gondoltuk, hogy a progresszív zenei kitérő után visszakanyarodunk az eredeti, „suttyórock”-os vonalhoz, zenében és szövegben egyaránt. A téma ismét a kimeríthetetlen emberi hülyeség, egyúttal kipellengérezve a képmutató, magukat jónak és kedvesnek, pozitívnak és nyitottnak mutató, körülöttünk nyüzsgő álságos alakokat, akik mindenkivel jó viszonyban vannak, szimpatikusan és természetesen mély vallásossággal átitatva vernek át, használnak ki, és rosszat csakis a hátunk mögött mondanak rólunk. Nyilván mindenki ismer ilyeneket, de senki sem ismer magára a dalszövegekből. Erre reflektál a lemez címe is, amit nem szeretnék magyarázni – mesél az előzményekről Faszi.

Ahogy a felvezetőből is kiderült, folyamatosan készülnek dalok, hol ide, hol oda. Honnan e zappai ihletettség?
– A zenéket Basstard basszusgitáros elképesztő mennyiségű ötletéből válogattuk ki. Ami megihletett, arra írtam szövegeket, én mindössze a Dicktátor dal zenéjét hoztam, amellett, hogy alaposan beledumáltam a többi dal készítésébe is. A szövegeknél jó pár ötletet adott Gida és Basstard, ezek bele is kerültek a végleges változatokba. Ami újdonság, hogy szinte alig van trágárság, pedig a Marlboro Mant mindenki úgy tartja számon, hogy kocsisként káromkodunk, pedig ez valójában sosem volt túlhangsúlyozva. Valószínűleg a témaválasztás viseli meg az embereket, nem pedig a trágár kifejezések.

A lemezhez természetesen klip is készült a Szeresd a gidát című dalra, mely sok szempontból családi vállalkozás.

– A számot a régi szigetszentmiklósi telkünk és az ott azóta végbement, számomra rendkívül szomorú változások ihlették: az egykor paradicsomi, zöld, erdős, Duna parti környezet mára teljesen beépült, élhetetlen, túlzsúfolt borzalom lett, autókkal, zajjal, tahókkal. A szöveg elkészülte után megjelentek a fejemben a képek: a 20. század eleji némafilmeket idéző monokróm hangulatban állatmaszkos alakok mozognak. Ezt dolgoztuk ki fiammal, Gerdesits Pállal, és tulajdonképpen házilag készült a klip, a közeli erdőszélen vettük fel Pali barátaival. Szerepel benne a lányom, Gerdesits Nóra is, a maszkokat a szintén szereplő Csúcs Angéla és Natália készítették. Remélem sikerült az eltervezett vintage hangulatot megidézni.

Az Egyre lejjebb album a Marlboro Man Bandcamp oldalán >>>

fj. Gerdesits Ferenc: ének, dob, mandolin, mandola
Selmeci „Basstard” Péter: bass, gitár, keyboard, mandolin, slide, Moog
Mayer Norbert: szólógitár
Somos András: Hammond, piano, fuvola, recorder
Vastag Gábor: szólógitár, lap steel gitár, vokál

És zárásképp legyen itt egy nemrég feltett, 1995-ös A3-as tévéfelvétel, abból az időből, amikor Faszi éppen belépett egy bizonyos Quimby nevű alternatív zenekarba.